Kikötőlétesítmény építését érintő ügy

Az elszámolható kiadás maximális összegét 450 millió EUR-ban határozták meg, míg a Kohéziós Alapból biztosított segítségnyújtás maximális összege 247,5 millió EUR-ban került meghatározásra (az elszámolható kiadás 55%-a).

A szabálytalanságokat és a csalást a projekt pályázati és odaítélési szakaszában és a szerződés azt követő végrehajtása során követték el. Az a gyanú merült fel, hogy az építőanyagok biztosítására szánt költségvetés megtévesztő volt, mert néhány anyagra egy vállalkozó ellentételezés nélkül tett szert. Továbbá a szükséges anyagmennyiséget nem lehetett meghatározni. Annak a gyanúja is felmerült, hogy az építőanyagok árát inflálták.

A projekttel kapcsolatos csalást a következők révén követték el:

1. Hamis nyilatkozatok kibocsátása az építési munka céljára szállított anyagok eredetére, mennyiségére és árára vonatkozó igazoló dokumentumok körében.  A kedvezményezettel szembeni vád az volt, hogy a szerződést elnyert építési vállalattal összejátszásban vett részt a szerződéskötési szakaszban, közpénzek nem megfelelő felhasználása céljából. A nyertes ajánlattevők félrevezető módon jártak el az építőanyagok értékének meghatározása során (túlértékelték a felhasznált anyagokat), és szimulációs kiadásokat követeltek volna.
2. A kedvezményezett olyan munkaviszonyról szóló igazolásokat állított ki és hagyott jóvá, amelyek nem álltak összhangban a ténylegesen elvégzett munkákkal.
3. Az ellenőrzés hiánya a munka nyomon követése során (szakmai segítségnyújtás a munka irányításához és elvégzéséhez). 

Több kulcsfontosságú érdekelt felet, köztük a kedvezményezettet, a vállalkozót és az alvállalkozókat, ideértve a felhasznált anyagok beszállítóit és az anyagokat szállító vállalkozásokat is, helyszíni ellenőrzésnek vetették alá. Az OLAF a projekt odaítélésével és az azt követő végrehajtásával kapcsolatos összes dokumentáció elemzésével végezte el a vizsgálatot. Az OLAF Operatív Elemzés és Digitális Kriminalisztika Egysége a nemzeti irányító hatósággal együtt számos elemzést végzett.

A dokumentációt a nemzeti irányító hatóság bocsátotta a vizsgálók rendelkezésére, amelyet a kedvezményezettnél, a vállalkozónál, az anyagok beszállítóinál és azok szállító vállalkozásainál elvégzett számos helyszíni ellenőrzés során gyűjtöttek össze.

Az OLAF által folytatott vizsgálat három és fél évig tartott. A feltárt szabálytalanságok súlyosságára tekintettel az OLAF a nemzeti hatóságokat a kedvezményezett (kikötői hatóság) által elszámolhatónak nyilvánított összeg (azaz
az 530 millió EUR) visszavonására, továbbá a teljes összeg (a Kohéziós Alapból már kifizetett 198 millió EUR) visszatérítésére kérte. Az OLAF felkérte a DG REGIO-t, hogy blokkolja a még ki nem fizetett támogatás (49,5 millió EUR) végleges rendezését. Az OLAF felkérte a nemzeti igazságügyi hatóságokat annak ellenőrzésére, hogy a tények a nemzeti büntető törvénykönyv rendelkezése szerint az uniós költségvetést érintő csalásnak minősülnek-e.

Ami a Nemzeti Központi Bíróság előtt folyamatban lévő bírósági eljárást illeti, az OLAF vizsgálatának lezárása után 4 évvel a vizsgálóbíró határozata elleni fellebbezés volt folyamatban. A vizsgálóbíró határozata ellen folyamatban lévő fellebbezést megszüntették, amikor a Bűnügyi Kamara úgy határozott, hogy „elegendő bizonyíték” áll rendelkezésre bírósági tárgyalás lefolytatásához. Jelenleg azonban még senkit sem ítéltek el ezen eljárás keretében és a kedvezményezettnek kifizetett támogatást sem térítették vissza. A DG REGIO felfüggesztette a még ki nem fizetett támogatás (49,5 millió EUR) végleges rendezését. A csalást kiszorító nyomonkövetési fellépések még mindig folyamatban vannak.