A Nemzeti Átláthatósági Hatóság panaszkezelési és -ellenőrzési rendszere

Az üléseken a csalásellenes koordinációs szolgálat ismerteti munkájának eredményeit és a programokra vonatkozó statisztikákat, ugyanakkor támogatja, hogy az állampolgárok fokozottabban részt vegyenek a panaszkezelési folyamatban. Ezenkívül az irányító hatóságok alaposan megvitatják az általuk még megteendő intézkedésekkel kapcsolatos értesítést.

A Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság a panaszokkal kapcsolatos statisztikai adatok kigyűjtésére szolgáló rendszer kifejlesztésére is javaslatot tett. Ezt a csalásellenes koordinációs szolgálat a panaszkezelés alapján, két csatornán keresztül fejlesztette ki:

1. A nemzeti stratégiai referenciakeret (ESPA; www.espa.gr) hivatalos honlapján, valamint az (ágazati és regionális) operatív programokhoz tartozó összes hivatalos honlapon van egy „Társfinanszírozott projektekre vonatkozó panaszok” lehetőség. Ha bármilyen honlapra belépve a felhasználó ezt a linket választja ki, a link elvezet egy elektronikus panaszbenyújtási űrlaphoz, amely a csalásellenes koordinációs szolgálathoz továbbítódik.
2. Ha a panaszokat postai úton küldik meg az irányító hatóságnak vagy az audithatóságnak (EDEL, pénzügyi ellenőrzési bizottság), azokat szintén továbbítják a csalásellenes koordinációs szolgálathoz.

A panaszok vizsgálatát követően különböző információkat kell rögzíteni és benyújtani:

• a panasz jegyzőkönyvszáma/egyedi azonosító száma, beérkezésének éve;
• megjelölt panasz – anonim panasz, a panaszos neve (ha ismert a vezetékneve);
• a panaszt (közvetlenül vagy másik szolgálaton keresztül) továbbító szolgálat neve;
• a panaszt emelő szerv, üzleti terv, programozási időszak, jogi aktus címe, alprojekt, panasz (csak egy kategória), eredeti értékelés;
• a panaszt továbbító hivatal, a panasztovábbítás jegyzőkönyvszáma, a panaszkezelés szakasza (értékelés, nyomon követés, lezárás), a panasz tekintetében illetékes ellenőrző szerv (konkrét irányító hatóság);
• a végső értékelés (az illetékes ellenőrző szerv), korrekciós intézkedések (elutasítás, szövegezés), a végül nem elszámolható összegek (az ellenőrzés lezárását követően), észrevételek, megjegyzések.

Az összegyűjtött különböző statisztikai területek: beérkezett panaszok száma évek, programozási időszakok, uniós alapok, operatív programok, panaszkategóriák, lezárt/folyamatban és/vagy értékelés alatt lévő panaszok aránya stb. szerinti bontásban.

A monitoringbizottságoknak benyújtott statisztikák három tágabb kategóriára oszlanak:

1. a Nemzeti Átláthatósági Hatóságra vonatkozó általános információk, valamint a társfinanszírozott csalással kapcsolatos fejlemények (például Európai Ügyészség létrehozása, irányelvek átültetése);
2. a Görögországra vonatkozó általános panaszstatisztikák;
3. az operatív program során felmerült, megvitatás alatt lévő panaszokra vonatkozó különleges statisztikák.  

A gyakorlat konkrét összehasonlítási alapot hozott létre a panaszok évek alatti alakulásának összehasonlításához, és ezért világos képet tud adni az uniós finanszírozású programokhoz kapcsolódó csalási és korrupciós esetek csökkenéséről. A Nemzeti Átláthatósági Hatóság által az „Emberi erőforrások fejlesztése, oktatás és egész életen át tartó tanulás (2014–2020)” című operatív programról készített 2019-es jelentést figyelembe véve megállapítható, hogy a panaszok száma időarányosan fokozatosan növekszik, ami azt bizonyítja, hogy az állampolgárok és a köztisztviselők bizalmat tanúsítanak a csalásellenes koordinációs szolgálat nyilvános panaszkezelési folyamata iránt. A panaszkezelési rendszeren keresztül előterjesztett, megerősített csalási esetek száma ugyanakkor számottevően nem nőtt. Másképp fogalmazva: az állampolgárok csalásellenes koordinációs szolgálathoz intézett panaszainak gyarapodása nem növelte a megerősített csalási esetek számát, azok inkább csökkentek.

Végezetül megjegyzendő, hogy jelenleg bevett gyakorlat, hogy az irányító hatóságok elvarratlan szálakat és lezáratlan ügyeket tárnak a csalásellenes koordinációs szolgálat elé. Ez számos esetben jelentős eredményeket hozott, mivel az irányító hatóságok továbbították a csalásellenes koordinációs szolgálatnak azokat a megállapításokat és adatokat, amelyeket korábban figyelmen kívül hagytak.

Ahhoz, hogy a gyakorlat sikeresnek minősüljön, az ország csalással és korrupcióval foglalkozó intézményei közötti pontos koordináció és kommunikáció kulcsfontosságú. Görögország Nemzeti Átláthatósági Hatósága esetében az említett hatóságok és ellenőrző szervek egy hatóságon belüli egyesítése elősegítette az adott intézmények esetlegesen egymást átfedő hatáskörei okozta kommunikációs félreértések és késedelmek felszámolását.

E gyakorlat kapcsán a legjelentősebb kihívás a projekt indításakor merült fel, amikor a csalásellenes koordinációs szolgálat bekerült a monitoringbizottságokba. Az irányító hatóságokhoz 2015-ben érkezett az első kérés arra vonatkozóan, hogy a bizottságaikba jelöljék ki a csalásellenes koordinációs szolgálat egy képviselőjét. Egyes irányító hatóságok eleinte egyáltalán nem jelöltek ki ilyen képviselőt, mivel ennek lehetővé tételéhez módosítaniuk kellett a szabályzatukat, míg mások kijelöltek olyan képviselőt, akit szavazati joggal ruháztak fel (annak ellenére, hogy a kérés egyértelművé tette, hogy a képviselők nem rendelkeznek ilyen joggal).

Az irányító hatóságok többsége végül csak némi idő elteltével jelölte ki megfelelően a képviselőjét, az európai területi együttműködési programok kivételével, amelyekben a csalásellenes koordinációs szolgálat jelenleg nem vesz részt.