Okirat-hamisítás ESZA támogatási intézkedés keretében

A programot irányító regionális közreműködő szervezetnél 2011 novemberében csalás gyanúja merült fel a tagállam északnyugati régiójában az „X” vállalkozás (az „A” vállalkozással mint jogi képviselőjével) által az „Y” vállalkozással (a „B” vállalkozással mint jogi képviselőjével) partnerségben benyújtott 3 projektpályázat kapcsán.

A figyelmeztető jelzések ebben az esetben a következők voltak:

• A csalás gyanúja adminisztratív erőforrások meglétére vonatkozó aláírt nyilatkozatok kapcsán merült fel. Az „A” cég több hamis nyilatkozatot írt alá adminisztratív erőforrások meglétére vonatkozóan az „X” vállalkozás jogi képviselőjeként. A „B” cég, a partner képviselője, ezt olyan módon támogatta, hogy az „Y” vállalkozás nevében a finanszírozási kérelemben említett alkalmazotti létszámra vonatkozó hasonló nyilatkozatokat aláírta. Nyilatkozataik alátámasztására a két képviselő nemzeti hatóságok által kiállított hatósági bizonyítványokat hamisított meg. Ezek között hatósági bizonyítványokból származó, hamisított szöveget tartalmazó adóügyi igazolások is szerepeltek. A nemzeti adatbázis szerint a két vállalkozás nem rendelkezett alkalmazottakkal a pénzügyi kérelem benyújtásának időpontjában. A vállalkozás azonban finanszírozási kérelmének részeként hivatalos nyilatkozatot nyújtott be, amelyben azt állította, hogy 50 alkalmazottat foglalkoztat. Ez az eltérés arra ösztökélte a közreműködő szervezetet, hogy gyanúit bejelentse a Nemzeti Csalás Elleni Hivatalnak. Az egyes projektekhez kérelmezett támogatás értéke megközelítőleg 500 000 EUR volt.
• A regionális közreműködő szervezet azt gyanította, hogy az „X” vállalkozás és az „Y” vállalkozás ugyanannak a társult vállalkozásnak a tagja, mivel az „Y” vállalkozás részvénytőkéjének 99%-át átruházta egy, a Seychelle Köztársaságban bejegyzett vállalkozásra.  A tőke EU-n kívüli átruházása jelezte a potenciális csalást. Mivel ez csalás kockázatára utaló mutatóként szolgált az irányító hatóság számára, a projektenként kért 500 000 EUR-ra vonatkozó szerződéskötési folyamatot leállították azt követően, hogy a kérelmező nem reagált a regionális közreműködő szervezet tisztázás iránti kérelmére.

A „X” vállalkozást és az „Y” vállalkozást alapvetően azonos szervezetnek feltételezték. A két vállalkozás 3 projekthez ESZA-társfinanszírozást kérelmezett, a tagállam északnyugati régiójában, olyan okiratok felhasználásával, amelyeket a jogi képviselő, azaz az „A” cég meghamisított. A meghamisított okiratok között hamis adóügyi igazolások is szerepeltek.

A Nemzeti Csalás Elleni Hivatal további vizsgálata feltárta, hogy az „X” vállalkozás a tagállam más régióinak regionális programjai révén további 14 uniós finanszírozás iránti támogatási kérelmet nyújtott be, amelyeknek az összesített értéke 7 000 000 EUR volt. Az „X” vállalkozás kapta meg e 14 projekthez a 850 000 EUR összegű előfinanszírozást. Ezeket az előfinanszírozási kifizetéseket gyorsan el is költötték olyan költségekre, pl. irodabérletre és informatikai eszközökre, amelyek nem szerepeltek az eredeti költségvetési kérelemben.

Az „A” cég egy sor hamis okiratot mutatott be a közreműködő szervezetnek annak igazolására, hogy az előfinanszírozási kifizetést hogyan költötte el. Ezek között az okiratok között a következők szerepeltek:

• a könyvelési szakértő pecsétjével és hamisított aláírásával ellátott, a kiadások visszatérítése iránti kérelmek;
• különféle vállalkozásokkal kötött szerződések;
• készpénztranzakciókról szóló, szállítók és szolgáltatók által kiállított számlák;
• áruk átvételét igazoló átvételi tanúsítványok;
• fájlok a pénztárgépekből, készpénzkifizetések igazolásaként;
• a projekt néhány alkalmazottja által aláírtnak tűnő bérjegyzékek;
• a projektek helyszíneit tartalmazó listák, amelyeket bemutattak az irányító hatóság képviselőinek a helyszíni ellenőrzések elvégzésének megakadályozása céljából;
• tevékenységek elvégzését igazolandó technikai-pénzügyi jelentések.

Az „A” cég kis összegekben ellopta a pénzeszközöket, és meghamisította a fent említett okiratokat a projektmenedzserekkel és a könyvelővel. Néhány okirat meghamisításához a könyvelő olyan vállalkozások okiratait és hiteles bélyegzőit használta fel, amelyekkel kapcsolatban állt. Egyik vállalkozás sem írta alá ténylegesen az okiratokat és a munkát sem végezte el. A projektek végrehajtásával kapcsolatos feladatok teljesítése érdekében csak minimális előrehaladást értek el. Az „A” cég összesen 215 000 EUR előfinanszírozásként kapott összeget kezelt hűtlenül olyan áruk és szolgáltatások kifizetése révén, amelyek nem kapcsolódtak a projekt végrehajtásához.

A vállalkozások jogszerűségének és szakmai tevékenységek folytatására való képességük megállapítása érdekében a Nemzeti Cégnyilvántartási Hivataltól, és a két vállalkozás által foglalkoztatott alkalmazottak pontos létszámának megállapítása érdekében a Területi Munkaügyi Felügyelőségtől adatokat szereztek. A Nemzeti Csalás Elleni Hivatal ellenőrizte az adóügyi igazolások hitelességét, amelyek szerint a kedvezményezetteknek nem voltak fennálló tartozásai. Ez előfeltétele volt a szerződéskötési eljárásnak. A jogi képviselő által a kedvezményezett nevében benyújtott megfelelőségi és jogosultsági nyilatkozatok eredetiségét is ellenőrizték.

A Nemzeti Csalás Elleni Hivatal vizsgálatát követően megállapítást nyert, hogy nincs elegendő bizonyíték, amely alátámasztaná az „X” vállalkozás és az „Y” vállalkozás alkotta társult vállalkozás létét. A vizsgálatok azonban találtak bizonyítékot arra, hogy a két jogi képviselő hamis nyilatkozatokat írt alá. Ez a nemzeti jog értelmében büntetendő volt.

A Nemzeti Csalás Elleni Hivatal kérelmezte az összes olyan projektnek a listáját, amelyben a két vállalkozás részt vett, és kérelmében hangsúlyozta, hogy az „X” vállalkozás 14 egyéb uniós támogatási kérelmet nyújtott be. További vizsgálatok szerint ezekben a támogatási kérelmekben ugyanazt a módszert (modus operandi) alkalmazták, mint a korábbi esetben – azaz hamis és meghamisított okiratokat használtak fel a kérelmek alátámasztására. A Nemzeti Csalás Elleni Hivatal tájékoztatta a központi irányító hatóságot, amely az összes finanszírozási szerződést megszüntette az „X” vállalkozással, továbbá az Országos Korrupcióellenes Igazgatóságot (DNA), amely megvizsgálta a következőket:

• hamisított okiratok bemutatása azzal a szándékkal, hogy jogellenesen uniós pénzeszközökre tegyenek szert;
• az uniós pénzeszközök hűtlen kezelése a jogi rendelkezések betartása nélkül;
• hamis nyilatkozatok rendelkezésre bocsátása;
• magánszemély által, nem közjegyző jelenlétében aláírt okiratok meghamisítása;
• bűnrészesség és felbujtás a fent említett bűncselekmények elkövetésére.

Az „A” céget 2013-ban 11 év börtönbüntetésre ítélték mind a 17 projekt esetében csalás vádja miatt. Később, 2015-ben az alperes „A” vállalkozót 8 év szabadságvesztésre ítélte az Állami Központi Ügyészség. Az alperes elismerte, hogy a csalásokat egyedül követte el.

A vizsgálat után a közreműködő szervezetnek hozzáférést biztosítottak adatbázisokhoz, többek között a Nemzeti Cégnyilvántartáshoz és a Foglalkoztatási Adatbázishoz, amelyek segítették volna munkájukat ez alatt az idő alatt.

A kedvezményezett által elköltött pénzeszközöket a vizsgálat után nem sikerült visszafizettetni.