AFCOS-hálózat

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 883/2013/EK[1] rendelet értelmében minden tagállamnak ki kell jelölnie egy csalás elleni koordinációs szolgálatot (AFCOS) az OLAF-fal folytatott hatékony együttműködés és az információcsere megkönnyítése érdekében, beleértve az operatív jellegű információkat is. E rendelettel összhangban a Dán Pénzügyminisztériumot nevezték ki AFCOS-nak Dániában. A dán irányító hatóságok (IH) közötti koordináció további megkönnyítése érdekében létrehozták az AFCOS-hálózatot.

A különböző dán IH-k már a hálózat létrehozása előtt is szorosan együttműködtek. Az AFCOS-hálózat alapötlete az volt, hogy a meglévő informális együttműködésre építsen, és formalizálja a dán IH-k közötti információcserét. A hálózat biztosítja továbbá, hogy az AFCOS az OLAF kizárólagos kontaktpontjaként működjön az információmegosztás során. Az AFCOS-hálózat másik célja, hogy az uniós alapokról, politikákról és bevált gyakorlatokról információt gyűjtsön, és ezeket megossza a teljes hálózaton belül.

A Pénzügyminisztérium koordinátorként működik és megszervezi a hálózati üléseket.

Az AFCOS-hálózat a következő hatóságokból áll:

• A Környezetvédelmi és Élelmezésügyi Minisztérium alá tartozó Dán Mezőgazdasági Ügynökség;
• A Környezetvédelmi és Élelmezésügyi Minisztérium alá tartozó Dán Halászati Ügynökség;
• A Kereskedelmi Minisztérium alá tartozó Dán Kereskedelmi Hatóság;
• A Dán Adóügyi Minisztérium alá tartozó Dán Vámügynökség;
• Az Igazságügyi Minisztérium alá tartozó súlyos gazdasági és nemzetközi bűnözéssel foglalkozó dán államügyész (SOIK); és
• A Pénzügyminisztériumhoz tartozó Klíma, Zöld gazdaság és az EU Központja (az OLAF és a dán AFCOS közötti koordináció kapcsolattartója).

Az egyes hatóságokat egy személy képviseli a hálózati ülések során, így a megbeszéléseken hat fő vesz részt.

A résztvevők évente legfeljebb háromszor, azaz januárban, májusban és októberben találkoznak. Megbeszélik az ügynökségek által felvetett konkrét témákat (pl. a kettős finanszírozás kockázata), megosztják tapasztalataikat (pl. a feltárt esetekről vagy a használt eszközökről), és megvitatják a bevált gyakorlatokat.

A hálózat hivatalossá tételének érdekében egy kézikönyvet dolgoztak ki. Ez a kézikönyv részletezi a jogalapot, leírja a hálózaton belüli együttműködési és szervezési mechanizmusokat, és az egyes tagok számára cselekvési terveket készít a csalás elleni intézkedésekről. A következőképpen épül fel:

• Az AFCOS-szal kapcsolatos uniós és nemzeti jogi keretek
• Szervezés és együttműködés az ACFOS hálózatán belül
  • A hálózat tagjainak szerepei és felelőssége
  • Együttműködési megállapodások a hálózat hatóságai között
  • Az uniós forrásokat érintő csalásokkal kapcsolatos ügyek továbbításának gyakorlata az államügyész felé
• Együttműködés az OLAF-fal
  • Az OLAF szervezetének leírása, beleértve a csalások megelőzésének összehangolására szolgáló tanácsadó bizottságot (COCOLAF)
  • A COCOLAF-csoportok leírása, beleértve azokat is, amelyekben a dán hatóságok/ügynökségek általában részt vesznek
  • Az AFIS definíciója (az OLAF és az illetékes közigazgatások között a csalásellenes információk cseréjét megkönnyítő alkalmazások gyűjteménye)
• Az AFCOS-hálózat résztvevőinek egyedi cselekvési tervei
  • Az uniós alapokat érintő csalás elleni egyedi cselekvési tervek leírása

A hálózatot nemzeti források felhasználásával hozták létre és tartják fenn.

• Egyetlen kizárólagos kontaktpont van, a Pénzügyminisztérium az OLAF-tól származó kérelmek és az OLAF-fal folytatott információcsere esetében (bár bizonyos esetekkel és helyszíni ellenőrzésekkel kapcsolatban közvetlen kapcsolat van az OLAF és a súlyos gazdasági és nemzetközi ügyekkel foglalkozó dán államügyész között)
• Kommunikáció és együttműködés az összes nemzeti IH között a csalás elleni hatékonyabb küzdelem érdekében.

A hálózat megléte segít mérsékelni a különféle típusú csalási kockázatokat, például csökkenti a Dán Mezőgazdasági Ügynökség és a Dán Kereskedelmi Hatóság közötti kettős finanszírozás kockázatát, amelyek mindketten a hálózat részét képezik.

Megkönnyíti az ügynökségek közötti együttműködést a csalások feltárására és a kárenyhítésre vonatkozó közös gyakorlatok kialakításával kapcsolatban.

A vizsgálati szervekkel és ügyészségi hivatalokkal együttműködve az AFCOS-hálózat hatékonyan reagálhat a felderített csalásokra is.

• A hatóságok között korábban fennálló együttműködés formalizálása
• Egyértelmű írásbeli eljárások, azaz a kézikönyv.

A különféle hatóságok közötti kommunikáció és együttműködés vagy annak hiánya kihívást jelent a csalás és a korrupció elleni küzdelemben. A felülvizsgált szervezeti felépítés lehetővé teszi az információk és ötletek szükségszerű megosztását.

A megvalósítását a különböző hatóságok jól fogadták. 

A hálózat felállításában érdekelt ország feladatai:

• Összes hatóságot érintő ülések szervezése
• Bizalomépítés a hatóságokat képviselő egyének és az AFCOS között
• A hálózat hivatalossá tétele egy kézikönyvben

A tény, hogy Dániában kevesebb IH létezik, mint néhány más EU-tagállamban, és ezek többnyire ugyanabban a városban találhatók, egészen biztosan hozzájárult a hálózat sikeres felállításához és fenntartásához. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy eltérő felépítésű ország nem tudja lemásolni a gyakorlatot, pl. személyes ülések helyett lehetőség van rendszeres online megbeszélések szervezésére.

Ha ez szervezeti szempontból jelentős erőforrást igényel, a különböző hatóságok felváltva szervezhetik az üléseket.